Négysorosok III.

Álomittas paplanom közt
merengek az éjben.

Beszélgetéseinket miért várom ébren?
Ismersz, s én is ismerlek,
Hisz beszélgetünk szüntelen.

Ám, olybá tűnik mégsem igaz ez a
fogalom teljesen,
Hisz még sosem láttalak, s te sem,
Hm, egyszerűen nem értem...

Lehunyom szemem, vár az álom,
S gondolataim hagyom tova szállnom. 

Négysorosok II.

II.

Eddig csak halk volt, mint a sejtelem,
S most morajlás futott végig a csenden.
Immáron eltűnt a némaság,
S mint egy dob, úgy üti ritmusát.

Négysorosok

I.

Aludnék, de nem tudok,
Fejemben kavarognak az esti mondatok.
Szólnék, de túl halk, s félénk vagyok,
S szívemben csak harsognak a kimondatlan gondolatok.

Túlhevített szeretet

Pattog a parázs,
Kíméletlenül ontja' szikrát
Mi egykor önön maga volt,
Ma táplálja lángját.

Vad forrósággal töltve
Támad egykori énjére,
Füst és korom
Az vál ki belőle.

Süket sikoltó hangjára
Vak fájdalomtól torzult szakadására,
Csupán a kínből fakadó hőt érzi
Mely mélyen a magban tetőzik.

A forróság vad táncát vívják
Egyik-másik ontja lángját,
'Ki támad, 'ki véd
Ám végül elhal a fény.

Lenni...vagy mi

Élet. Mi az?
Halál. Nem ugyanaz?
Ébredni, álmodni
Szerelmes szavakat suttogni.

S, jő az éj, nappal
Minden körbe körbe jár.
Hiába az elmulasztott perc,
A múlt nem tér vissza már.

S, jő a holnap,
Jő egy újabb nyár.
S pereg a perc,
Mosolyogva száll.

Mosolygó ünnep

Szóljon az élet,
Nevess a világra!
A jelenben élj,
Sose nézz hátra.

Kacagj a napra, a szélre, az égre
Mosolyod sose forduljon a bús délre.
Járd körbe a világot, s láss ezer csodát,
A versenyen végül a dobogóra állj!

Szóljon az élet.
Jöjjön ezernyi hajnal!
Most ünneplünk Téged,
Most, ezernyi mosollyal.

Boldog születésnapot Viki!                                                          

Itt vagyok!

Halld hangom
Sikoltó világ!
Ne nyelj, temess el,
A szó nekem is kijár!

Dörmögj, zúdulj rám,
De tudd!
Elhaló hangod napja
közel jár.

S, akkor jövök én,
Kiáltva a hegy tetején,
S, akkor nem tagadhatja senki sem
Szélben zengő hangom,
Mely a sikoltó világ zaját
nyomja el.