Túlhevített szeretet

Pattog a parázs,
Kíméletlenül ontja' szikrát
Mi egykor önön maga volt,
Ma táplálja lángját.

Vad forrósággal töltve
Támad egykori énjére,
Füst és korom
Az vál ki belőle.

Süket sikoltó hangjára
Vak fájdalomtól torzult szakadására,
Csupán a kínből fakadó hőt érzi
Mely mélyen a magban tetőzik.

A forróság vad táncát vívják
Egyik-másik ontja lángját,
'Ki támad, 'ki véd
Ám végül elhal a fény.

Lenni...vagy mi

Élet. Mi az?
Halál. Nem ugyanaz?
Ébredni, álmodni
Szerelmes szavakat suttogni.

S, jő az éj, nappal
Minden körbe körbe jár.
Hiába az elmulasztott perc,
A múlt nem tér vissza már.

S, jő a holnap,
Jő egy újabb nyár.
S pereg a perc,
Mosolyogva száll.