Álomittas paplanom közt
merengek az éjben.
Beszélgetéseinket miért várom ébren?
Ismersz, s én is ismerlek,
Hisz beszélgetünk szüntelen.
Ám, olybá tűnik mégsem igaz ez a
fogalom teljesen,
Hisz még sosem láttalak, s te sem,
Hm, egyszerűen nem értem...
Lehunyom szemem, vár az álom,
S gondolataim hagyom tova szállnom.
