Négysorosok II.

II.

Eddig csak halk volt, mint a sejtelem,
S most morajlás futott végig a csenden.
Immáron eltűnt a némaság,
S mint egy dob, úgy üti ritmusát.

Négysorosok

I.

Aludnék, de nem tudok,
Fejemben kavarognak az esti mondatok.
Szólnék, de túl halk, s félénk vagyok,
S szívemben csak harsognak a kimondatlan gondolatok.