Egy lépés...

Tellegek, bellegek
Nem futok, nem lépek.
Tekintetem ide-oda száll,
De nem teszek semmit, hogy eljussak hozzá.
Vagy tennék, s már nem tudok?

Falak vesznek körbe születésem óta.
Mennék, de nem tudok.
Hiába ketyeg az óra.

Megakadtam, mint a mutató,
Amely az idő fogságába rekedt.
Sem előre, sem hátra,
Mert a múltban élek még mindig.
De mind hiába...

Régi önmagad küzd,
De a jövőm se adja fel!
A kettészakadt időben
Sorsom végül én döntöm el.