Hó

Süvítve száll a szél,
S hordja a havat mindenfelé.

A csupasz, meztelen világra
köpenyt terít,
Hófehér álomba hív.

Fagyos és rideg.
Mindenki fél,
Hogy e hideg szépség a szívéig ér.

A vadsága csupán egy álca,
Melegséget hordoz magába.

Ezt tudjuk jól mind, hisz
A mosolyunknál nagyobb
bizonyíték nincs.

Zengő dalként száll a kacaj
a hóban,
Megolvasztja a rideg szíveket.
S táncra hívja a régmúlt emlékeket.